A jobb agyféltekés rajzolás rövid története

Dr. Betty Edwards a California State University professzor emeritusza, doktori cimet szerzett a művészet, oktatás és érzékelés témakörében. Rendszeresen tart előadásokat egyetemeken, művészeti iskolákban és vállalatoknál, mint az Apple vagy a Walt Disney. Roger Sperry pszichobiológus munkáját olvasgatva az emberi agyféltekék működéséről, megalkotta elméletét, melyhez saját tapasztalatok és pedagógiai munkája segitették. Az emberi agy két alapvetően eltérő gondolkodásmódot használ. Az egyik elemző, sorrendet betartó és mindenre magyarázatot kereső, amolyan okoskodó (bal), a másik pedig észlelő, kreativ és érzelmeinkre, benyomásainkra hagyatkozó (jobb). Az a tény, hogy rajzolás közben nem lehet egyidejűleg beszélgetni és amint belemerülünk az alkotásba, elveszitjük az időérzékünket, igazolja , hogy átvált agyunk egy, a hagyományostól eltérő gondolkodásra, látásmódra.

Könyvét, mely a Jobb agyféltekés rajzolás cimet kapta, 1979-ben adták ki először. Azóta több nyelvre leforditották és milliók tanultak meg módszerével rajzolni. A legmeglepőbb azonban, hogy módszerét a rajzolással még távoli kapcsolatban sem levő csoportok és egyének is használni tudják. A könyvében leirtak új utat mutatnak ahhoz, hogyan lehet alkalmazni az abból elsajátitott képességeket, készségeket az elvont tárgyak tanulásánál és a probléma megoldásban.



Jobb agyféltekés rajzolás a gyakorlatban

Amikor leülök rajzolni és kezemben a ceruza, nézem a fehér lapot, lassan elindul egy vonal és a vonalak sokasodásával egyenes arányban érzem, egyre inkább kikapcsolok, eltűnik körülöttem a világ, belemélyedek a rajzba, a része leszek, a részemmé válik. Nevezhetjük zónának, vagy J-módnak, vagy egyszerűen csak egy mesevilágnak…

A legtöbb embernek, főleg felnőtt korban az élete nagy része bal agyféltekés üzemmódban telik el. Ennek legfőbb oka a beszéd és a mindennapokat erősen befolyásoló ráció szerepe miatt. Elnyomunk magunkban megérzéseket, felbukkanó ötleteket, érzelmeket. Mindenre magyarázatot, választ keresünk, mindent tökéletesen ismerni akarunk, logikát állitunk fel mindenben. Ez a normális, ez az egyszerű, ez a gyakori. A jobb agyféltekés irányitást viszont bonyolultnak, ismeretlennek, netán bizarrnak, sőt, természetellenesnek érezzük. Pedig ha hagyjuk magunkat az érzelmeink és megérzéseink által vezetni, vagy csak megengedjük, hogy nagyobb szerepet kapjanak az életünkben, teljesebb és boldogabb lehet minden napunk. Megtanulható és gondolkodásunk befolyásolható. Elérhető, hogy speciális feladatok megvalósitásához ezt a hajlamot irányitásunk alá vonjuk. Erre szolgáltat bizonyitékot   a rajzolás. Négy nap alatt “megtanulunk” rajzolni. Látványos változáson mennek keresztül a résztvevők. Pálcika emberektől indulva a negyedik napon mindenki elkésziti közel fotó minőségű mesterművét.

A rajzolás révén megtanult érzékelés lehetővé teszi a látás egy más, közvetlenebb módját. Az agy szerkesztői funkciója valahogyan kikapcsol és képesek leszünk teljesebben és talán valószerűbben is látni. Miután megtanulunk rajzolni, az élet sokkal gazdagabbnak tűnik, sokkal több látnivalót fedezünk fel és azt, hogy a dolgok körülöttünk milyen gyönyörűek. 

Egy kellemes megjelenésű, 60-as hölgy mondta egyszer egy tanfolyamon: azt hitte, már megtapasztalt amit csak lehetett az élete folyamán, de nem hitte volna, hogy négy nap alatt ennyire más szemmel tekinthet a világra.



Mi a cél?

 

Sokan azért nem vágnak bele a rajzolásba, mert azt mondják, nem tudnak rajzolni. Ez olyan, mintha azért nem mennék el angol órára, mert még nem beszélek angolul, vagy azért nem mennék el tánc órára, mert még nem tudom hogyan kell táncolni. A  rajztanfolyamon rájössz, hogy a rajzoláshoz nem kézügyesség szükséges,  elegendő hozzá egy átlagos szem-kéz koordináció, ami pl. egy labda elkapásához kell. A kézügyességnek ilyen értelemben semmi köze a rajzoláshoz.

Egyszer az egyik tanfolyamra eljött egy srác, megmondta, azért jött el, hogy bebizonyitsa, ő lesz az élő példa arra, hogy nem tud mindenki rajzolni. Kitartott végig e mellett az álláspontja mellett, de minden feladatot végig csinált becsülettel. A negyedik napon is hitetlenkedve fogta meg a ceruzát, hogy neki ez nem fog összejönni. Összejött…. és a legszebb az volt, amikor búcsúzásnál annyit mondott: hát, mégis sikerült.

A rajzoláson keresztül megismered magadat és megismered a körülötted lévő világot. A cél nem az, hogy egyik vagy másik agyféltekénket háttérbe szoritsuk, elnyomjuk. Erről szó sincs. Csupán az eddig háttérben meghúzódó jobb agyféltekénknek nagyobb teret biztositunk és megtanuljuk észrevenni a jelzéseit, elfogadjuk az általa nyújtott kreativ megoldásokat,de leginkább kiegyenlitve élünk a lehetőségeinkkel és nem szalasztunk el első pillanatra talán bugyutának tűnő, megmagyarázhatatlan alternativákat, amik akár teljes egészében megváltoztathatják és jobbra fordithatják életünket.



Hiszed, ha látod vagy hiszed és látod?

Az élet minden területén ennek a mondatnak valamelyik fele irányit bennünket és visz előre vagy gátol meg a haladásban.  Amikor azt mondom, hiszem, hogy tudsz rajzolni, te lehet ingatni kezded a fejed. Pedig hidd el, tudsz rajzolni. Ahogy tudsz olvasni, biciklizni, táncolni vagy éppen úszni és még sorolhatnám, a rajzolás is veled született képesség. Csak a hited és a látásmód egyfajta kiszélesitése és megváltoztatása szükséges hozzá. Természetesen az alapok elsajátitása után a további fejlődésünkhöz gyakorlás és a technikai tudás finomodása kell. Éppen úgy, mint az úszótanfolyam után nem következik az olimpia, csak ha rengeteg edzésen veszel részt,vagy a táncórák nem jelentik azt, hogy automatikusan megnyerhetsz egy nemzetközi standard táncversenyt, csak ha gyakorolsz és gyakorolsz.

Amikor felfedezed a benned rejlő képességeket és magadat is ámulatba ejted- nem is beszélve a környezetedről-, amikor részese leszel egy csodának amit a kezedben tartott ceruzával élsz át, rájössz, sokkal többre vagy képes, mint eddig valaha is hitted magadról. Megváltozik a hited és a világ körülötted……

Egy tanfolyamon csendben rajzolt egy fiú. A negyedik nap volt. Húzgálta a vonalakat és egyszer csak megszólalt: Nézzétek! Ezt én rajzolom. Nem hiszem. Én rajzolom. Ha nem látom, hogy én rajzolom, nem is hiszem el. Nézzétek…ez engem néz….



Grafit rajzolás

Csak egyszerű grafit ceruzával rajzolunk, az alapokat sajátítjuk el. Az “egész”-ben, ami a szemünk elé tárul, megpróbálunk részleteket észrevenni, úgy mint a széleket, tereket, viszonyokat, fényeket és árnyékokat. Megtanulunk “látni”.

Négy nap alatt, speciális feladatok elvégzése után,szinte észrevétlenül változik meg a szemléletünk és meglátunk apró dolgokat, amik eddig elkerülték a figyelmünket. Feltárul előttünk egy csodálatos világ. Látni fogjuk, hogy az életünk sokkal több lehetőséget tartogat számunkra, mint valaha is gondoltuk.

Volt egy lány az egyik tanfolyamon és teljesen kétségbeesetten mondta a harmadik nap reggelén, megijedt magától, mert nagyon erőteljesen lát mindent. Mondhatni elemzően… nem is meri elmondani…de bárhová néz, mindenben azt keresi és azt bontja részleteire, hogyan tudná lerajzolni…. ugye normális ez? Az utcán rácsodálkozik egy kavicsra és gyönyörködik a fák ágaiban. Otthon pedig a kutyáját tanulmányozza, milyen formák és árnyékok segítenék, hogy papírra vethesse.